2016. február 27., szombat

Koncert próbatagjaink szervezésében!


OPPRESSION AND REMEMBRANCE Report on the Dresden Remembrance


Our Hungarian division,which was invited by German brothers in arms, and a few friends began the long journey on 11th of February morning to be present on the biggest German extreme right-wing demonstration in Dresden.
We had a smooth trip, enough time for long discussions, a good opportunity to get to know new people and had time for a lot of humour that was always with us during the trip.
Our hosts weren’t happy: the „antifa” hit the first quaters ,that’s why we couldn’t stay there. It’s not embarrassing our Germain friends welcome dusin Chemnicz. Our quaters were very friendly: it was clean and tidy everywhere. We had bar,billiard,  cards,beer and spirits, what was short for germans, not for us, if this evening would have said about drinking. It passed the evening with conversation, meeting with new people, talking, having dinner and drinking beer quietly than we went to sleep early.

Az 5. SS hadosztály története / The history of the 5th SS division

2016.02.06.- án Bicskén elhangzott beszéd.






A hadosztály megszületésének időszaka nagyjából 1940 december 1. körülire tehető.
Az akkori Európa alapvetően német hangsúlyú és kommunistaellenes légkörében a III. Birodalom határain túl is komoly teret nyert az árja szellemiség gondolatvilága, annak minden külső és belső megjelenési formája.
A folyamatos német toborzások mellett első ízben merült fel igény a skandináv, flamand, összességében északi önkéntesekből verbuvált elit egység életre hívására, mi a sorban az 5. míg névben a Wiking elnevezésű SS hadosztályként született meg.

2016. február 25., csütörtök

A kommunizmus áldozatainak emléknapja, február 25.-e

Elrohant ez a nap is, pont úgy, mint a többi.
Nem álltál meg, észre sem vetted...a magyar fájdalom napja ez is, mint oly sok elfeledett nap az évben.

Ha megnyílna az Ég, és visszatérne az áldozatok alakja, ez lenne a leghosszabb és legszomorúbb menete az elfelejtett korok elhallgatott mártírjainak.

Mert minden akkor meg, -vagy megszületése előtt elpusztított lélek Nemzetünk szellemi és vérségi erejéből ellopott erő, mi akkor vérben, ma könnyekben mérhető!

Az én nagyapáim, és a Te felmenőid, családjaink számolatlan ágán megjelenő szenvedők emléke követeli a fegyelmet, a rájuk gondolást, emlékeik újraélését és újragondolását!

Anyák és lányok, apák és fiúk, értelmiségiek, lelki pásztorok, gyári melósok, parasztok és lumpennek látszó forrófejű diákok...Hazánk legjava, fél évszázad élet és istenidegen markában megfojtva.

Ennek a maroknak görcsös szorítása ma is érződik mindannyiunkon! Pont olyan mint Trianon átkozott fájdalma...ugyanaz erő okozta, ugyanúgy kitörölhetetlen sebekkel nyomot hagyva.



Elrohant ez a nap is, pont úgy mint a többi. 

Mégis, míg ezt elolvastad, megálltál egy pillanatra.

Az ökölbe szorult kezed, és a fájó érzéseid... az áldozatok benned megjelenő energiája.

Tisztelet minden Mártírnak! 



The town of lava :Dresden - A láva városa: Drezda

  
                                   
Imagine a town in peaceful times. A town in which hardworking people live, a town which does not only consist of streets, rented flats, factories and workers’s districts but there are also beautifully built baroque buildings which make a real man’s face lit up and happy and a sublime feeling overcomes their body, whereas :::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
A town which is the acropolis of ageless art and culture which embraces you kindheartedly and never lets you empty hearted.
A town which matches the beauty of any flower growing in the most wonderful gardens of Europe.
The capital of Saxony, the Florence of the River Elba, Dresden was a town like this.
On 13th February, 1945 without any serious warning the conspirators of Teheran and Jalta decided on a plan to commit the continent’s biggest terror-action. They sentenced the German nation with all their cultural achievements to death with the airforce of the Entente dropping numerous explosive and fire bombs they completely destroyed the town of Dresden.
Because that Dresden died then.
The town was then the shelter of migrants and orphans, it was home for approximately one million people trying to save anything they could. The people here (believing that the Entente powers would not attack the town) were not prepared for the hell on Earth. They did not have either an airforce system or military power.
The artificially generated anger of the Entente reached them.
Looking at the data the numbers are terrifying.

Between 13th and 15th during the four waves of massacre 400 tons of bombs were dropped from which the majority was phosphor (fire) bombs.
The attack reached the Old Town first then it spread through the whole town: no buildings stayed intact, the centre was burnt to the ground. In the area of 20 square kilometers only ruins could be seen.
The windows of the magnificent historic buildings melted and flowed like tears.
Everything burned to ashes, the stones smouldered the ashes were picked up by the hot wind creating a toxic cloud over the city. Thousands of people suffering from the hotness burst out of the cellars and that was the end. They suffocated, burned and disappeared without a trace…
The ones stuck in the cellars died because of the toxic gas and the lack of oxygen. Their mummified bodies remind us of Satan’s visit to Earth.
Almost 200.000 people lost their lives there.
The vultures continued their luscious destruction until they got rid of all their freight and even they could feel the hotness… Dresden was changed into earthly hell.
What happened cannot be changed. Nobody won. The dictators of peace only spred the seeds of hatred. Germany did not capitulate, they even held their arms more tightly in the desperate defense.
The Entente could not make Germany capitulate and they could not destroy it.
They themselves committed a crime against Europe, and it was made clear by their destruction of Hiroshima and Nagasaki.

These crimes cannot be compared with any real and fictive war crimes.
The pain and grief is still  in our hearts and the scars can only be made less painful if the political heirs and successors show regret about these crimes.
But until them we have to remind them that we will not forget!
The murderers of Jesus Christ committed a crime against mankind but show no regret.
Jesus overpowered death!

Képzelj el egy várost békeidőben. Egy várost, mit szorgalmas emberek laknak, mi város nem csupán utakból és bérlakásokból, gyárakból és munkásnegyedekből, hanem gondos részletességgel épített barokk csodákból áll, mik láttán a valódi ember arca felragyog és boldoggá lesz, valami fennkölt alkotás érzése fogja el… míg az érzéketlen ember sunnyogva süti le szégyentől pirult tekintetét.
A várost, mi a kortalan művészet és kultúra fellegvára,  mi minden érkezőt jó szívvel fogad, és üres szívvel soha nem enged el…

Egy várost, mi Európa kertjében a legszebb vízparti virágok szépségével vetekszik.
Szászország fővárosa, az Elba folyó Firenzéje, Drezda ilyen város volt.
1945 február 13.-án minden komolyabb előzetes jel nélkül,  Teherán és  Jalta összeesküvőinek terve a kontinens legnagyobb mértékű terrorakciójával megszületett. A német nemzetet annak minden kulturális vívmányával együtt halálra ítélő szövetségesek légiereje több hullámban, robbanó és gyújtóbombák totális bevetésével Drezda városát teljes egészében elpusztította.
Mert az a Drezda meghalt akkor.
A város, mi akkor már menekültek és árvák menedéke volt,  mintegy egymillió embernek volt átmeneti otthona, utcái és épületei túlzsúfolva mentették a menthetőt. Az itt lévők ( bízva abban, hogy a szövetségesek továbbra sem támadják súlyosan ) nem készültek a földi pokolra. Sem komoly légvédelmi rendszerrel, sem katonai erővel nem rendelkeztek.
A szövetségesek hergelt gyűlölete így érte Őket.
Számszakilag nézve is vérfagyasztó adatok alakultak ki:
A 13.-és 15.-e közötti időszakban négy hullámban álló mészárlást összesen közel 4000 tonna bomba ledobásával hajtották végre, minek ¾ része foszfor ( gyújtó ) bomba volt!
A támadás rögtön a történelmi Óvárost érte, majd terjedt ki a teljes területre: Drezda egyetlen épülete sem maradt ép, a centrumban a város porig égett! 20 négyzet kilométeren csak romos torzó maradt.
Az ódon szépségű művészeti épületek üvegablakai a forróságtól megolvadva könnyekként folytak ki.
Minden, mi éghető volt hamuvá lett,  a kő porrá izzott, mit a keletkező forró szélvihar füstszagú mérgezett  felhővé változtatott.
Az emberek ezrei nem bírva a forróságot feljöttek a pincékből, és mindennek vége szakadt. Megfulladtak, elégtek szinte minden nyom nélkül…
A légoltalmi pincékben rekedtekkel az oxigénhiány és a mérges gázok végeztek. Mumifikálódott maradványaik ma is hirdetik még a Sátán földre látogatását.
Mintegy 200 000 lélek égett ott el.


A támadók keselyűi addig folytatták kéjes pusztításukat, míg megszabadulva minden gyilkos terhüktől, már saját magukon is érezni kezdték a forróságot…  Drezda izzó lávafolyamhoz hasonló földi pokollá változott.
Ami történt, megtörtént. Senki nem érte el célját. A béke diktátorai csak a gyűlölet magját szórták tovább. Németország nemhogy nem kapitulált, de még szorosabban fogta elkeseredett védekezésében fegyverét.
A szövetséges gyilkosok pedig sem a kapitulációt, sem Németország pusztulását nem érték el.
Önmaguk, és az egész egyetemes európaiság ellen követtek el bűnt,  mit Hirosima és Nagaszaki elpusztításával tettek végképp nyilvánvalóvá.
Ezek a tettek minden más valós, vagy valódinak hazudott háborús bűnhöz sem hasonlíthatóak.
A fájdalom és a veszteség örökre belénk égett, és a hegek csak akkor lesznek kevésbé láthatóak, ha a politikai és szellemi jogutódok végre megbánást mutatnak mindezen bűneik  felett.

De addig még emlékeztetnünk kell őket azzal, hogy mi magunk nem felejtünk!
Krisztus gyilkosai is az emberiség ellen követtek el bűnt, de nem mutattak megbánást.
Jézus mégis győzött a halál felett!


 
Bajtársaink által készített emlék molino

Bajtársaink által készített emlékpóló




2016. február 20., szombat

The Day of Honour our comrades giving an account, on 3 languages! Becsület napja beszámoló bajtársainktól, 3 nyelven!



With the beginning of 2016 5 members from Blood and Honour Bulgaria started with their preparations for a trip to Hungary for the Day of Honour in Budapest.
 We attended to this event for the first time in 2007.After that it was a tradition for us.
  On February 4th we gathered in our White noise club ROUTE 28  in Plovdiv to have a beer and at midnight our trip started.We arrived in Budapest shortly before noon and we went to see the majestic “Heroes Square”..After that we had some time to kill before we check-in to the hotel so we used it to remind ourselves the taste of the local beer.

2016. február 19., péntek

Szabó Tamás Becsület napján elmondott beszéde!

Tisztelt megemlékezők, bajtársak, barátaim!

Köszönöm, hogy eljöttetek tisztelegni elődeink emléke előtt. 

E tisztelgést szerettem volna a Magyarnak Maradni Mozgalom párt képviseletébe leróni, de az ügyészség a bírósággal karöltve megakadályozta ezt. Elutasították bejegyzési kérelmünket többek között amiatt, mert nem követtem a korszellemet. Bűnös összefüggésbe hoztam a nemzeti és a szociális gondolatot, és nem tagadtam meg magam. Ahogy a bíróság írta: nem vontam vissza, nem cáfoltam és nem vitattam kimondott szavaimat. Ahogy mondta: Nem kóser a menü. Érdekes, hogy az ügyészség szerint ez a tényszerű megállapítás pejoratív a zsidóságra pejoratív kifejezés…
Elnézéseteket kérem, de nem tudok mit tenni, ilyen vagyok, ahogy Mikes Kelemen írta: Vagyok aki voltam, leszek aki vagyok.
Megpróbálok felnőni azokhoz a hősökhöz, akik a vértől festett években életüket is áldozva védték Budapest erődöt. Választhatták volna a könnyebb utat, az önfeladást, küzdelmük befejezését, letehették volna fegyverüket az ellenség lába elé. Ehelyett hősiességből és helytállásból mutattak példát mindenkinek. 


Kiállásuk etalon az őket követő nemzedékeknek, és felvetődik a kérdés:
Mi vajon megütjük-e ezt a magasra tett mércét?
A mai manipulált nemzedékek képesek lennének-e ekkora önfeláldozásra? Ne feledjük, hogy az akkor férfiakat olyan anyák nevelték fel, akik büszkén emlékeztek az anyatigriskényt harcoló egri várvédő nőkre és nem a toleranciáról picsogtak gyermekeiknek. Egészséges lelkületű gyermekeket neveltek, akiknek vérükbe ivódott, hogy a becsület és a hűség mindennél többet ér. Azzal az emberanyaggal példát lehetett mutatni, a mai kor gyermeke vajon mire lesz képes? Félek, hogy kevés dologra. Az Iszlám állam azzal fenyegetett, hogy asszonyainkat és gyermekeinket templomaink előtt fogják meggyalázni. Sokan mosolyogtak ezen, hogy mekkora blődség. A véres valóság az, hogy a barbárok pontosan ez tették a kölni dóm előtt, az agy-mosott nemzedék pedig bénultan nézett és csodálkozott rá a való világra.
Ideje lenne a józanodásnak, mert nem csak a budai Vár védelmében folyt élet-halál harc, hanem most is az folyik. Az életképtelen, önpusztító eszmék le akarnak rombolni mindent ami hagyományos, ami természetes, ebből adódóan életpárti. Alapjaiban támadják a nemzeteket, az erkölcsöt, szét akarják verni mindezek alapját, a család intézményét. George Orwell 1984 című műve, melyet a kommunista rendszer rémálma ihletett, frissítést kíván. A gondolatok teljes ellenőrzésében, a szavak és jelképek kifordításában a liberális demokrácia jobban teljesített.
Trendivé és kötelezővé tették az életidegen és ferde-hajlamú gondolkodásmódot és viselkedés kultúrát. A józan paraszti ésszel gondolkozókat, a családjukat, hazájukat féltőket elnyomják, sokszor börtönnel fenyegetik. Nem gondolkozhatsz, nem beszélhetsz és nem cselekedhetsz szabadon. A pénzügyi, népességi és kisebbségi problémákkal terhelt Európára pedig most rászabadították a bevándorlókat is. Elpusztítanának mindent amiért elődeink vérüket hullatták. A büszke és közös európai múltra visszatekintő nemzetek helyére egy multikulturális gyarmatot szeretnének.
Budapest védőinek nemzetköziségéből le kell vonnunk egy újabb tanulságot: globális ellenség ellen globális összefogás kell. Soha többé testvérháborút! Az európai nemzeteknek össze kell fogniuk, különben elpusztulnak. Összeköt minket a közös múlt és a közös ellenség. Ki kell söpörni Európából a cionizmust és meg kell akadályozni, hogy asszonyainkat, gyermekeinket barbár hordák gyalázhassák.
Rabszolgaként kívánnak bánni velünk, küzdelmünkhöz fessük hát zászlajinkra 
Spartacus jelszavát:Győzelem vagy halál

2016. február 17., szerda

Day of Honour series of events! 5th -6th Feb. 2016



It is not likely that uninitiated people would read our blog, however the ones who know a lot about the topic might also learn a few new things from the following documentary. We suggest that you should sacrifice half an hour of your time to get to know more and maybe you will see this series of events differently.   




  1. Budapest – Welcome party
Traditionally the Day of Honour program started with a Welcome party on Friday, the day before the event.
Gathering, discussions, getting to know each other – this was our usual program at our usual place until 2016. Although last year there were all-time high number of people and all-time high consumption, this year the owner of the place thanked us for the opportunity to be the host again and turned it down. With suggestive gestures he made it obvious that he did not want to give this answer but he was made to do so. In the light of the events it was very strange that we could go to the Castle on Saturday but we could not have a party on Friday. Maybe in 30 years time we will find out who had a problem with this welcome party.
Task: new location, equipment, organization
It was not easy, compared to the usual place there was huge difference between the technical facilities for example. Moreover, the performer of the night came from far and evidently he wanted to lay his head on his own pillow after the production. The guard of the bazaar organized the lives of the members who had a car.[A1] 
We swear that there weren’t so much to do with the concert as with the welcome party.
Then we could finally start and the guests arrived from
England
Bulgaria
The Czech Republic
France
The Netherlands
Germany
Italy
Scotland
Sweden





and of course, our nation was also represented on the event.
A little beer, some presents – after the bazaar the singer of the Turul Nemzetség, Retek performed.
He made a great show with his guitar and his songs, he also took it into account that there were many foreigners, so there were numerous English songs and he had huge success.
After his performance he thanked the audience for their encouragement and the BHH for their trust which he had to regain after what had happened on a Stuart memorial concert.
BH made the right decision inviting him again, the artist was grateful and the audience of the welcome party could see a one-man performance of ballads that is currently the best in Hungary.
It was a calm evening, but it was busy for the members and members on the tryout[A3]  and our guests felt like guests.





2. – Bicske, SS monument





Counting on tiredness after the Friday night party, the organizers chose to leave quite late for the trip. The bus-trip in 2015 went so well that the leaders of BH decided on continuing that.
The already known ‘I- book- the- place- but- cancel- in- the- morning’ behavior occurred again, but we were prepared and so only one mini-bus stayed empty. Our member responsible for that task did a great job by predicting the number of participants.
A 49- passenger bus left for the trip and one minibus joined us in Szekszárd along with some cars.
Approximately 60 people listened to the speeches, wreathed and commemorated at the monument.



We can only recommend you to visit the monument in Bicske, it is a life-time experience.
In the future we are planning to take our members to an authentic places.
The organizers were happy to hear that our foreign guests thanked for the experience and the attention they were given.

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a bicskei emlékűmhöz való látogatást, páratlan élmény.
A következő évekre előre lehet vetíteni, hogy egy autentikus helyszínre mindig igyekszünk majd elvinni bajtársainkat.
Nagyon jól esett a szervezőknek, amikor elsősorban a külföldi résztvevők megköszönték az élményt, valamint azt, hogy ilyen nagy figyelemmel van mindenki irántuk.




3. – Commemoration

The bus bringing the members back from Bicske arrived exactly on the announced time.
In 2016 we could finally do what we did not manage in 2015, namely, we reached the Castle by bus.
It does not sound a big deal, but the ones who survived the vexation of 2015 must have been proud and they arrived at Kapisztrán tér with a smile on their faces.
Saying: We could do it.
The event started exactly at 3.30 pm.


After our brother’s fantastic introduction, our friend, Bile, the Dutch speaker made a speech then the Czech speaker’s speech was read out as he did not arrive back from Bicske.
Unfortunately one of our Czech brothers’ cars got lost in the busy streets of Pest and by the time they managed to find us the commemoration had been finished.
Bile could overcome this difficulty and only with a little stage fright he delivered the commemoration extremely well. Orsi gave him a hand with the translation and Milan was well-prepared a did a great job honouring the heroes in Hungarian and German.  
We have to mention the participants as well.
The organizers had nothing to do, everybody came to commemorate and listened to the speeches, the Szózat and the National Hymns in dignified silence.



Everybody came simply to commemorate.
The moment the Szózat or the Hymns started everybody stood still like they would always have practiced it. Thank you for coming and thank for our members and members on the tryout and last but not least thanks to Tibi for the amplification.
I wish we will never have a worse event!



4.- The concert

The aims of the concert were that the Hungarian and foreign guests could continue their discussions, they could have a good time and this way we could give a nice ending to the series of events.
In 2016 the Kitörés, the ST28 and the Romantikus Erőszak were chosen.
It goes without saying that organizers of events having similar, or, in our case, completely the same aim use different tactics to make their own event more attractive and there is nothing wrong with that.
The organizers of the event for 13th Feb. announced the location for the commemoration and we announced the location of the concert.
You might have a guess which was the better idea.
The management of BHH agreed that the dignity of the event is the most important and we should avoid the counterdemonstrators, but the concert is the place where we would receive them with open arms. That is why the location of the event was announced within a safe time-period, whereas the location of the concert was public.
The guests started to gather at around 8 pm, along with the participants of the commemoration and the bus-trip, people who could not be there on either of these events and numerous fans of ROMER came as well.
The Kitörés started to play a few minutes after 9 pm.



The experienced front-man started to excuse the production in advance but it was completely superfluous. It was an awesome concert. You might say that you just had few rehearsals, but in the end, the only thing that counts is that you can play all required songs pretty well. They could do that and we enjoyed the performance.


The ST 28 was the following band.

It was a completely new line-up and they had prepared a lot for that night.
Their name and what had happened before worth an interview and it will surely be done.
The first part of their production was perfectly made and spectacular.
It was a good idea to use trumpets and to invite guest singers.
As it was written in the Odin blog the Széna tér was huge success[A5] 
During the performance they even said Happy Birthday to the drummer, Felhő.
It was good to see how well-prepared they were and that they also enjoyed being with us.
They were completely exhausted by the end, and we think that they realized that less is sometimes more.
In a nutshell, we wish all bands-to-be to have such a fantastic first performance and then there will be no problem with the new bands.
Then Romantikus Erőszak came to the stage.


As Balázs said their concert in February would soon become a tradition.
They usually start their concert- season in March, so they again started a little earlier just for our sake.
The songs specially picked for this occasion, the professional performance and the fact that they enjoyed playing for us made everybody move. They made a fantastic show.
I would like to highlight 3 images of the night:
-       when the seller in the corner started to shout the ROMER songs kneeling on his goods half- naked
-       when the French aged between 40 and 60 were elbowing their way to the stage to dance with the audience and to be amazed by Ricsi’s guitar-playing
-       when in the end (when the band was leaving the stage) the English and the Scottish leaders of BH were shouting RIA-RIA HUNGARIA while holding their beer in the air.
These are the must-see moments which make these evenings unforgettable.


In summary: in 2016 the Blood and Honour Hungary (without any external help) organized this series of events containing 4 different parts.
We can proudly say that we had completed all our plans, we could deliver events, sometimes merrily, sometimes with dignity, and we commemorated our heroes.
The current situation forces us to issue these reports on forthcoming and bygone events only after they are over.  
We continuously provide pictures and texts of the speeches.

We will organize commemoration next year too!




828