2011. május 19., csütörtök

Hol a helyed?

Millió a megemlékezés, kevés az őszinte szó!
Hogy hol emlékezel, lelkiismeretednek meghatározó!

2011. május 14., szombat

Megoldódott Marschalkó Lajos sírhelyének megváltása



Oldódjon meg minden probléma ilyen gyorsan. A gyűjtés hírére jelentkezett az NFP - nél Marschalkó Lajos dédunokája és vállalta,hogy rendezi a helyzetet.
Gratulálunk, ez szép munka volt!
http://www.nfp.hu/hirek/1-hirek/97-koeszoenjuek-a-tamogatasokat

2011. május 13., péntek

Elmaradt beszámoló, 2011 Kitörés túra!

Adósságba verték magukat a túrázók februárban, gondoltuk mi, aztán a levelesláda turkálása közben kiderült,hogy nálunk a hiba.
A Hungária Skins


 által életre hívott hagyományos túra 2011 - ben is megrendezésre került, részt vettek rajta bajtársaink,  majd összegezték a tapasztaltakat. Ezt szeretnénk megosztani az olvasókkal.
Meg kell jegyeznünk,hogy a bőrfejű fiatalok által megálmodott és immár hagyománnyá vált Becsület Napja rendezvénysorozat elengedhetetlen része a Kitörés túra.
Mindkét rendezvény csapatunk és az együttműködő szervezetek szívós munkája folytán olyan ismertségre tett szert ami ma már kitörölhetetlen a Magyar közéletből. A Kárpát Medence több pontján emlékeznek a kitörő hősökre, és a világ hazafias szervezetei között ismert az esemény és elismert a munka amit megismertetésére, lebonyolítására fordítottunk a társszervezetekkel egyetemben.

De nézzük mit is tapasztalt B. barátunk:


Kitörés emléktúra 2011. február 19.

       A Hungária Skins által megszervezett emléktúra talán az utolsó eseménye az idei Becsület Napja „rendezvénysorozatnak”.
A meghirdetett találkozási ponton emlékeim szerint 75 lelket számláló csoport várta az indulást, ami 18 órakor megkezdte a mintegy 40 km-es gyalogmenetet.
A Törökvészi úti indulási pontról erős menetben haladtunk a ködös budai erdőségen át Solymár irányába. Ez nevezhető a túra első szakaszának, e nyomvonalon két sírhelynél álltunk meg, ahol Kalóz bajtársunk túlélők visszaemlékezéseiből olvasott, és egyperces néma tiszteletadással, mécsesekkel-, koszorúkkal emlékeztünk.

Solymár határán egy benzinkútnál szusszanásnyi pihenőt tartottunk, majd innen ismét erdei utakon Nagykovácsi felé vettük az irányt. Ami az időjárást illeti, ezúttal „szerencsénk” volt. A tavalyi magasnak mondható hó helyett most vastag sárral küszködtünk, a hőmérséklet fagypont közelinek indult, ami az idő haladtával mínusz 5 –ig süllyedt. A ködöt sűrű havazás váltotta fel, ami szép fehér környezetet varázsolt, csakhamar a sár is megfagyott. Éjféltájt már a Hold is csodásan megvilágította a tájat, remek látási viszonyokat teremtve.
   Beérve Nagykovácsiba a falu templomterén lévő csodaszép világháborús emlékműnél tartottunk mécsesgyújtást. Az itt elhangzó visszaemlékezés a települést közvetlenül érintő szomorú eseményekről szólt. Nagykovácsit csendben elhagyva tovább haladtunk Perbál felé. A túra leghosszabb, és legeseménytelenebb szakasza volt ez, az első túrások itt megtapasztalhatták a tartós gyalogmenet nehézségeit, a tapasztaltabbak igyekeztek beszélgetésekkel elütni az időt. A Békás patakon átkelve már láthattuk Perbál templomtornyát, hamarosan itt is a világháborús emlékműnél tartottunk főhajtást, majd rövid pihenő után Tök felé igyekeztünk. A túra e része rendhagyó volt számomra az eddigi évekhez képest, Töknél ugyanis még nem jártam. A település azon szomorú helyszínek egyikét tudhatja magáénak, ahol a barbár szovjet „felszabadítók” egy T-34-es harckocsival tapostak halálra tucatnyi fegyvertelen sebesült német katonát. A tragédia emléke a helyiekben fent maradt, minek köszönhetően mementóul a temető szélén német segítséggel kopjafát állítottak. Tök faluhoz kapcsolódik a szőlőskerti kivégzés: egy honvéd hadnagy és menyasszonya, ill. három honvéd lett a barbárok áldozata. Feltáratlan sírhelyüknél állni különösen megrendítő érzés volt.
   A szovjet gyűrű utolsó vonala még egy hegygerinc formájában ott magasodott előttünk, mit megmászva végül Mány határában elértük hőseink, és saját végcélunkat is. Öröm volt látni, hogy gondos kezek vigyázzák az emlékművet, sem rombolás, sem a hanyagság miatti enyészet nyomai nem láthatóak rajta.

   
  Itt megállnék egy pillanatra, mert szeretnék néhány szubjektív gondolatot megírni.
Szeretném az esetlegesen felmerülő azon kételyeket eloszlatni, miszerint a budapesti véráldozat és annak végkifejlete- a kitörés- csak a Harmadik Birodalom öncélú érdekeit szolgálta, és értelmetlen csalás áldozatai vagyunk.
-         Budapest erőddé nyilvánítása nem kis fejtörést okozott a német- magyar vezetésnek, a nagyszámú, gyorsan mozgó szovjet tömeget csak különleges természeti adottságokkal rendelkező területen (Kárpátok vonala) vagy nagyvárosi ütköző pontokon volt lehetséges lassítani.
-         Hogy Hitler nem adta fel hazánkat és a fővárost, mi sem bizonyítja jobban, mint a „Konrád”- felmentő hadműveletek, ill. a „Tavaszi ébredés” művelet, mi a II. világháború utolsó német offenzívájaként vonult a történelembe. A keleti front páncélos erőinek döntő többsége ezen területen tevékenykedett, az egyetlen ütőképes erőt is ide vezényelték (6.SS pc.hds.) annak ellenére, hogy a szovjet már 60km-re (!) megközelítette Berlint.
-         Fegyvertársunk fővárosa Berlin maga sem kapott nyílt város
-         minősítést. Ugyan azt az önfeláldozást adta, és ugyanaz a tűz égette őt is.
-         És ne feledjük: a nyugatiak és a szovjetek őrült „koncversenyében” keleten Budapest volt az egyetlen nehezen feltörhető „kemény dió”, ami miatt a Vörös Hadsereg késébe csúszott a szövetségesekkel szemben.

Ezért is gondolom, hogy az európai kultúra hősei a mi oldalunkon vannak, és mi büszkék lehetünk rájuk. Nem állítom, hogy mi tudjuk az igazságot, de hogy közelebb vagyunk hozzá, mint a történelemhamisítást igaznak gondoló nagytöbbség- abban biztos vagyok.
  És most vissza a mányi emlékműhöz! Már megvilágosodott, mikor rövid dobpergés kíséretében rendezetten felsorakoztunk az emlékhely előtt. A teljesítés öröme kiült az arcokra, és a főhajtás végén az emléklapok kiosztásával zárult az egész éjszakai szertartás.
  Ezúton is köszönöm magam és mindannyiunk nevében a szervezői munkát (kísérő autó, irodalmi készülés, friss zsíros kenyér, tea, emléklapok, nagybusz) nagy öröm ismerni egy ilyen bajtársi közösséget!

  Zárszóként az emléklapon lévő ismertető utolsó két mondatát idézném: „Budapest védőrsége mindig a kötelességteljesítés ragyogó példaképe marad az európai nemzetek közössége számára. Legyen könnyű Nekik a föld!”



Emlékezni és emlékeztetni!  
Kitartás!







Köszönjük a beszámolót B. - nek és a kitartását a résztvevőknek valamint a minőségi szervezést a Hungária Skins - nek.
Ennek apropóján kell elmondanunk,hogy hamarosan egy írással jelentkezünk amiben arra hívjuk fel a figyelmet milyen veszélyeket rejt a hozzáértés nélküli másolás.

Addig is jó böngészést kívánunk, és tanácsoljuk mindenkinek vegyen részt az elkövetkezendő Kitörés túrákon, összehasonlíthatatlanul más mint a többi túra.

BHH




2011. május 8., vasárnap

Ma GYP. holnap te, hol áll meg a sor vége?

Ami a híradásokból kimaradt:

2011-05-06 Budapest, két nemzeti érzelmű fiatal betért egy XIV kerületi sörözőbe, ahol, mit ad Isten, szóváltásba keverednek négy Orbán Viktor és az Európai Unió állal a munkába visszavezetni kívánt fiatalemberrel. Az arány a szokásos… Fiataljaink a távozás mellett döntenek, mivel már korábban megbeszélt találkozójukra igyekeztek. A  séma lassan mindennapos, a    kormány szerint elnyomottak kezdik helyzetben érezni magukat,meg ugye az  egyik nagyobb „raj” mint a másik. Már csak másodpercek kérdése volt , villant a kés…!!! Csak a vakszerencsének, és a Jóisten, vigyázó tekintetének köszönhető, hogy szombat reggel nem egy újabb Marian Cosma ügyre ébredt a főváros lemészárlásra váró lakossága.

Gy. P-t,  szív alatti szúrt sebbel (a szívburok sérült), mentő viszi az újpesti Árpád kórházba, ahol több órás életmentő műtétet hajtanak végre. Az igazi abszurditás még csak ez után következik, abban az országban, Pintér országában ahol ezen események ma már mindennapossá váltak!
Később, a kórházban megjelenő két rendőr a sérült felől érdeklődik az életmentő műtétre előkészülő orvosnál.
"Nyolc napon belül vagy túl gyógyuló a sérülés, mert nem mindegy, hogy vétség vagy bűncselekmény történt." 
Ebből azért látszik mennyire tájékozódtak a tetthelyen.
Az orvosnak csak többedszerre sikerült megértetnie a rend szakképzett őrével, hogy itt bizony egy életveszélyes sérültet látnak el, és nem a csipkebokor karcolta meg a vádliját.
Nyóc napon túl gyógyuló akkó? .....
Azt ugye már mondanom se kell, hogy a  Magyar néptől független média, egy büdös kukkot sem szólt az esetről. Ám ha ez fordítva történik, bizonyos, hogy címlapon jön legalább négy-öt szennylapnál.
Egy kis segítség a rendőrségnek, térfigyelő kamerák vannak a környéken elhelyezve, a sérült barátja tud személyleírást adni,   a söröző pultosa tud személyleírást adni, a jelenlévő vendégek tudnak személyleírást adni. Az elkövető  haverjai pedig lehetnének példának okáért pszichikai bűnsegédek, ugye ismerős!

Kíváncsian várjuk, a nyomozás eredményét, ha egyáltalán indul.

Ezúton is jobbulást kívánunk GyP.- nek. 


HA MINDEN IGAZ A TETTEST ELKAPTÁK SEGÍTŐI SZABADLÁBON:
http://www.hirtv.hu/belfold/kek_hirek/?article_hid=376738


2011. május 7., szombat

Ezt hogyan lehetne kommentálni?????


2011.05.06 Budapest Rendvédelmi szervezetek tüntetése.

Mozgalmas április, indul a május!

Ígéretükhöz híven a Dunakanyar szekció (BHHDKSZ) tagjai nem várják a rendezvényeket, hanem szervezik, nagyon neki estek az áprilisnak.
Igyekezetüket egy meghívás díjazta, Müncheni bajtársak szerettek volna csapatunkkal egy hétvégét eltölteni.
Rövid kb. 1 másodperces gondolkodás után  igen lett a válasz, utimotyó összekészítése, búcsú pálinka ... íme a beszámolójuk:

2011. április 20-án a Blood and Honour Hungária Dunakanyar szekcíója öt napos látogatásra indult Münchenbe, Bajorország szívébe.
Az út során rengeteg, a történelem számára szimbolikus és példa értékű helyszínt érintettek a német bajtársak és barátok kalauzolásásval.

Első nap látogatást tettek München belvárosában, felkeresve a Nemzetiszocialista múzeumot és számos történelmi jelentősségű épületet, mint
az egykori Waffen-SS laktanyát, a Hősök csarnokát, a Hofbrau sörházat és a Nemzetiszocializmus Szentélyét. A következő napok távolabbi helyszínek
meglátogatásával teltek. 

Közel 300 km utazással eljutottunk Obersalzbergbe, ahonnan térdig érő hóban mászva érték el az 1900 méter magasan fekvő Sasfészket, A.H. egykori főhadiszállását.
 Délután meglátogatták a hegy gyomrában húzódó bunkert, mely a mai napig kitűnő állapotban van nem úgy, mint a Führer házának romjai, melyek a közeli erdőben találhatóak, és bár az ellenség porig rombolta, mai napig hihetetlen erő árad a helyből. Az út során éintették a az egykori Bad Tölz-i SS tisztképzőt, valamint utolsó nap egy Nemzteiszocialista gazdasági és vám-iskola épületét, mely jelenleg az egyetlen épület Németország területén, melynek homlokzatán eredeti állapotban látható a birodalmi sas.

Természetesen jutott idő a lazább kikapcsolódásra is, és utolsó este közös kerti sütögetésen vettek részt a bajtársakkal,ami kiváló hangulatban telt.
Kilátás a sasfészekből!

Ez a pár napos kirándulás az eddigi köteléket csak szorosabbra fűzte, és ismét megbizonyosodhattunk róla, hogy a magyar és német nép testvérek, és ha eljön az idő, ismét egymás mellett fogunk állni. Ahogy barátaink fogadtak minket, azzal az odaadással és testvéri szeretettel fogunk egymás oldalán harcolni, és ha kell meghalni. Éljen a Német-Magyar Bajtársiasság!

Hihetetlen élmény lehetett a történelem eme mozdíthatatlan lépcsőit járni, a vendéglátásra szokás szerint nem volt panasz, és mivel a DKSZ nem tud nyugodni a visszaérkezés után azonnal egy emlékkoncert lebonyolítására fókuszáltak. Ide azonnal viszont hívták Müncheni vendéglátóikat, akik örömmel lehetőségeikhez mérten részt is vettek a váci partin.
A megjelentek egybehangzó véleményét tolmácsolom a beszámoló előtt:
VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
 ez a megfogalmazás körülbelül éjjel egykor hangzott el a jelenlévők rekedtes torkából :)
Mindenki úgy nyilatkozott, hogy rég nem látott családias, bajtársi találkozó jött össze, külön kiemelve a hónap végéhez mérten kiemelkedően nagy számú résztvevőt. Mert ugye amióta erősödik a gazdaság, egyre jobban nincs pénzük az embereknek és a hó vége az pénz vége.
Még annyit kell a beszámoló előtt leírni, hogy úgymond a "vizsgamunkájukon" az ifjú titánok csillagos 5 - t értek el.
A besegítő divízió tagok minimális támogatásával olyan estét hoztak össze ami bármelyik koncertszervező becsületére válna. A jó néhány "gödör" ami felbukkant a szervezés közben és a rendezvény után, kitartással és leleményességgel valamint az "öregek" besegítésével gyorsan be lett temetve, így a közönség és a zenekarok egy zökkenőmentes kellemes estével emlékeztek.
De lássuk mit is írnak:



2011. április 30-án  neves személyiség  tiszteletére koncertet rendezett a Blood & Honour Hungária. A rendezvénynek ezúttal a Dunakanyarban fekvő Vác adott helyszínt. Az estének két kiváló fellépő zenekara volt, a Kitörés és a Hunor. Elsőként a Kitörés lépett a színpadra és pár perc alatt remek hangulatot csinált a körülbelül 70 vendégnek, akik között pár német bajtársat is üdvözölhettünk a legnagyobb örömünkre, így a buli a német-magyar barátság jegyében zajlott. A régebbi számok mellet eljátszottak néhány újabb szerzeményt és külön a kammerádoknak több földolgozást is.
 A több mint egy órás koncert nagyon jól megalapozta az este hátralévő részét is. Másodikként a Hunor csapott a húrok közé. A zenekar szinte a teljes repertoárt eljátszotta a közönség folyamatos visszahívásainak köszönhetően így 11-órától közel hajnali fél 3-ig zenéltek. Az este olyan jól sikerült, hogy a vége felé közeledve a Kitörés visszament a színpadra és a Hunorral karöltve eljátszottak jó néhány Magyar és külföldi méltán népszerű szerzeményt! 
 Mindent összevetve egy nagyon jó hangulatú parti volt két nagyszerű zenekarral és sok lelkes bajtárssal. Köszönjük szépen a zenekaroknak, hogy eljöttek a meghívásunkra és köszönjük minden résztvevőnek a támogatást!

Reméljük, hogy még nagyon sok ilyen buli lesz a gyönyörű Dunakanyarban! KITARTÁS!             

Természetesen jó szervezőhöz viszonyítva jöhetne az egy éves pihenés, de a fiúk máris belevetették magukat a második Formadár szervezésébe.
Mivel az ötletgazda is helybéli, valamint sok közös malátapirula elfogyasztása közben
szokta tagjainkat biztosítani szimpátiájáról. Tehát ezért, kérésére el álltunk a logónk flyeren történő használatától, úgymond társadalmi munkában estek neki a fiúk a főszervezőkkel közösen a nap rendbetételének. 
Kérünk mindenkit lehetőségéhez mérten látogasson el a focinapra, amennyiben módja van rá vegyen aktívan részt a sport részében.   

              
                                                      
                                            
A rendezvény utáni bográcsot tagjaink fogják rottyantani, valamint a pletykák szerint a Revizorok és a Turul Nemzetség is képviselteti magát a Cseresznyésben. Ha minden igaz, állandóan koncertre készek, úgyhogy bármi megtörténhet.
A foci napon találkozhattok divíziónk tagjaival, a merészebbek csapatot is állítanak 
,valamint az eddig még meg nem erősített hírek szerint az NFP áthelyezi havi találkozóját a sportesemény támogatása miatt. 
Egy nagyon tartalmas nap néz ki 14 - én, kicsit aggódunk a helyméret miatt, de sok jó ember ....

Soha rosszabb áprilist! Napos időt 14 - ére.
BHH.