2017. augusztus 16., szerda

Rudolf Walter Richard Heß emlékmenet

Ebben az évben nagy szabású emlékmenettel emlékeznek német bajtársaink Rudolf  Heßre.
Az emlékmeneten magyar küldöttség is részt vesz.




Az emlékmenet hivatalos oldala: https://www.mord-verjaehrt-nicht.info/wp/

46 év a pokolban, 30 év a Valhallában


                                                             Gondolatok a "Béke Mártírjáról"

1987. augusztus 17.-én, 93. életévében elhunyt Rudolf Hess, a III. Birodalom politikai vezetőinek egyik legvitatottabb személyisége. Hess a nemzetiszocialista korszellem egyik legjelentősebb alakja, Adolf Hitler harcostársa, jó barátja és közvetlen helyettese is volt egyben.

Az akkori Németország politikai és szociális berendezkedésében vitathatatlan szerepe volt, a Róla máig is élénken keringő mendemondák azonban nem e téren lerakott munkája miatt vannak köztudatban. Hess ugyanis, lelkes hitéből és buzgóságából, illetve a számára fel nem fogható, Hazájával szembeni téves megítélések rendezése végett minden előzetes jel nélkül 1941 májusában teljesen egyedül Az ellenséges Angliába repült, hogy ott egy álombéli német-angol békéről tárgyaljon.
Repülőgépe üzemanyaga elfogyott, így Hessnek ejtőernyős kiugrást követően Skóciában sikerült földet érnie. Miután az angol vezetés kétkedve bár, de tudomásul vette a meglepő hírt, gyakorlatilag minden diplomáciai formaságra fittyet hányva, Németország második emberét politikai fogolyként börtönbe záratta. Rudolf Hess végül itt várhatta meg a háború végét, és miután Nürnbergben háborús bűnökért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, Spandau börtönében kétes körülmények között lelte halálát, 93 éves korában.

Nagyjából ennyiről szólnak a tények, amit mi e mögött látunk, az valami egészen más nézőpont, mi sok kérdést felvet!

Mert Rudolf Hess számunkra példa munkabírásból, elhivatottságból, kitartásból és önfeláldozásból. 




Munkabírásból, hiszen mindvégig a nemzeti szocializmus híve és dolgozója volt a mozgalom úttörésével a nehézségeken át a kiteljesedésig. Hitler közvetlen közelében kézzel fogható közelségben láthatta a nagy álmot, minek szellemi tőkéit maga is telepítette és gondosan ápolta. Az a fantaszta meggyőződés, mi végül magánakciójához vezetett, nyilván ezen tiszta forrásból táplálkozott. Hogy őrült lett volna, erősen kétlem. Ezek szerint őrült volt a történelem számtalan nagy gondolkodója és hitharcosa, Jézustól assisi Szent Ferencen át  Szálasi Ferencig.
Bizony, elveinkbe vetett hitünk gyakran felülírja a józan élet falakkal övezett szabályait, és olyan tettekre sarkall, mit a külvilág nehezen ért meg. Hess útja nyilván tévút volt mind szellemiségében, mind pedig a gyakorlati részében. De elvi tisztaságában a jövő nagy lehetőségét hordozta magában.
Meg nemértettségét jól mutatta Führere, és az ellenség reakciója is. Hitler nem értette, és őrült kalandornak bélyegezte, míg Anglia  ( látva, hogy a német békejobb mennyire veszélyes a világ összeesküvők háborús Monopoly-játéktábláján...) egyszerűen börtönbe dugta, igyekezve elhallgattatni és elhallgatni a Hess körüli berepülés ügyét. 

Évek  teltek el úgy, hogy Hesst politikai fogolyként a szigetországban rejtegették. Németország, és a szabad nemzetek fegyverszövetsége közben elvesztette a háborút, minek fő elvi felelősét a nemzeti szocializmusban jelölték meg, és annak teljes megsemmisítését akkor megkezdve, máig is töretlenül űzik.

Rudolf Hesst, ki gyakorlatilag a háború oroszlánrészéből kimaradt, a Nürnbergi gúnyperben bűnösnek találták számomra két érthetetlen vádpontban!
Az egyik a hangzatos " békeellenes bűncselekmények" , míg a másik a "politikai összeesküvés" vádpontok voltak! 
Békeellenes bűncselekményekről a mai világban bőségesen tudok. A Normandiai partraszállás óta békeellenes bűncselekmény életmódot folytat az USA és elvbarátai, ennek legékesebb példája a mondvacsinált ürügyön és vádpontokon lerohant Afganisztán... minek jogtalanságát maguk is elismerték, és minek következményeit ma is nyögjük. Azt az embert pedig, ki politikusként önmaga életét feláldozva békejobbot kínált Angliának, és a világ nagy részének...  azt életfogytiglani börtönnel büntetik!
A "politikai összeesküvés" vádpont mai szemmel nézve meg aztán tényleg teljesen értelmetlen! Milyen összeesküvésről beszéltek akkor ezek? Németország politikai berendezkedése teljesen sajátos, más szövetséges államokhoz csak hasonlítható de nem azonos államrend volt. Maguk alkották, mert így látták helyesnek, az Őket követő országok önként, és persze a nagyvilági politika kényszerpályája végett  csatlakoztak hozzájuk. 
A nemzeti szocialista rezsim Németországban egy elszigetelt, egyedi, és teljes egészében német politikusok munkájából létrejött legitim vezetés volt. Az, hogy Ők miként beszélték meg országuk bel és külpolitikáját...azt politizálásnak nevezném, nem összeesküvésnek!
Összeesküvés ezzel szemben épp a nacionalista gondolkodásmód legyőzése ( értsd 1945 ) óta áll fenn, mi kettészakította a kontinenst, a pénz uralma alá hajtva a széles tömegeket, elhintve a liberalizmus gyommagvait, harc és életképtelen kontinenst hozott létre... minek következményei napjainkban tisztán láthatóak.
Ha egyszer még fordul a kerék, és a mai világ politikai összeesküvőit Nürnberg vádpadjaiba ültetjük, látni fogja majd a szabad világ, mi mit nevezünk "nemzetközi politikai összeesküvés" vádpontnak, és kik mérettetnek meg alatta...



Rudolf Hesst a történelem mégsem rehabilitálta. Raboskodásának évtizedeit soha senki nem kérdőjelezte meg, halála kétes körülményeit szinte senki nem firtatta.
93 éves korában, éppen a szovjet őség idején, Rudolf Hess egy kerti séta alkalmával egy vezetékdróttal önmagát fojtotta meg... mindez aligha hihető, főleg annak tudatában, hogy Hess ezekben az időkben is aktív gondolkodó volt ( lejegyezték róla, hogy miután TV-t kaphatott, és láthatta azon keresztül a külvilágot, egy erkölcstelen hír kapcsán csak annyit mondott: "ilyenek a mi világunkban nem történtek volna meg". )...egyébként is kizártnak tartom, hogy valaki képes önmagát megfojtani, főleg 93 évesen!
A III. Birodalom számtalan jogosan és jogtalanul elítélt "bűnösét" idős korára való tekintettel elengedték... Hess esetében ezen kérvényeit rendre elutasították...nyilván azért, mert a fegyverrel őrzött cionista békére a valódi "béke mártírja" komoly szellemi veszélyt jelentett. 




Rudolf Hess politikus volt, és nem katona, nemzeti szocializmusa a közjóért és a jogos többségi akarat igazsága szerint tette a dolgát. Külpolitikai világnézete pedig a békét szolgálta, mivel a párt nélküli világtörténelem Hesst az egyik legjobb szándékú szereplőjévé emeli fel. 

Ő volt az, ki az utolsó szó jogán annyit mondott: "Ich bereue nichts!", vagyis, hogy : "Nem bánok semmit!"  

Mi sem bánhatjuk, hogy az Ő oldalán állunk, és e rövid cikkel Rá emlékezünk!    Legyen Neki könnyű a föld! 

2017. augusztus 10., csütörtök

Ma lenne 60 éves Ian Stuart Donaldson


60 évvel ezelőtt ezen a napon született Ian Stuart Donaldson, mozgalmunk alapítója, barátja és zenésztársa soraival emlékezzünk rá:

"Mindannyiunkban megvan az az érzés, ha most abbahagynánk,
akkor Ian élete és minden amiért harcolt, hiábavaló lett volna.
Ian tovább él a szívünkben és lelkünkben,
nekünk hagyta szavainak és zenéjének legnagyobb ajándékát,
ami évek óta inspirál minket
és a következő generációkat is inspirálni fogja."

Stigger















Rendezvények: 2017 December





2017. augusztus 9., szerda

 "A HORGÁSZAT FELSZABADÍT!" - Bile beszámolója a lll. BHH horgászkupáról


                                                                     
   III. Blood and Honour Horgászkupa,
2017, Sződ, Jakabka-tó




Mára valóban kijelenthető, hogy északi bajtársaink szervezése valódi hagyományt teremtett kicsinyke mozgalmunk rendezvényeinek sorában... a BHH  Horgászkupa immár három egymást követő évben zökkenésmentesen és igen jó hangulatban megrendezésre került.
Ezúttal augusztus első vasárnapjára lett az időpont kitűzve, de ennek ellenére is emlékeim szerint 15 induló versenyzőt látott vendégül a Jakabka-tó partja. Érdekesség még, hogy ezúttal kijelenthető, hogy "nemzetközi" szintre emelkedett a viadal, köszönhetően két Csehországból érkező sporttársnak- és bajtársnak, kik nagy lelkesedéssel vágtak neki a horgászatnak!



A reggeli szokásos bejelentkezés, köszöntés, és általános szabályismertetés után nyolc órakor megszólalt a képzeletbeli duda, és megindult a kopoltyús vadászat.
A versenyzőknek ezúttal sem volt könnyű dolga: gatyarohasztó napsütés és hőség forralta a felelőtlenül hagyott tar fejeket, tetovált vállakat... a könnyű úszós horgászatnak pedig kifejezetten nem tett jót az erős oldal- és hátszél, mi a rutinosaknak figyelmet, a kevésbé rutinos pecásoknak pedig komoly problémákat okozott.



Persze mi lehet egy könnyed bajtársi pecaversenyben "komoly probléma"? Remekül szórakozott mindenki, a parton egymást hecceltük, a vízben a halak nagyobbjai pedig belőlünk csináltak bohócot! Az afrikai harcsák hatalmas pörsenései még a hullámzás ellenére is látszódtak, a kövér pontyok ugrásai, felszíni fordulásai végig izgatták a parti ho-ho-horgászokat...
Hamarosan beindultak a kapások, durrantak a vékony zsinórok, zörgött a nádas a bemenekülő halaktól. 
Az idei versenyben divatba jött az úszógatyás nádi halvadászat...először a Cseh duó egyik tagja mászott be hala után a vízbe-nádba, majd ezt az egyébként teljesen sikertelen és hiábavaló "sportot" itt is ott is láthatta a nevető parti nagyérdemű. Az erősödő oldalszél betyárosan karikás ostornak gondolta a szerelékeket... sokak szereléke a szél miatt a nádasban landolt...ők inkább tűntek madarásznak, mint horgásznak!



Az első félidőben sokak jegyezhettek már komoly regisztrált kilókat, volt mérlegelőnknek és fotósunknak ( Polgi, köszi! ) bőven doga, gyakorlatilag ekkor már látszódott egy biztos élmezőny, mi a verseny végéig már úgy is maradt. Az ebéd egy hússal bőven ellátott gulyásleves volt, mi természetesen a helyszínen, bográcsban készült el...a helyi büfében hűtött üdítő és sör is akadt, az egy órás szünetben beszélgetésre és taktikai "titkok" megosztására is volt mód. Az ebédért köszönet a szervezőknek és készítőknek!



A második félidő sem zajlott eseménytelenül: a taktikai csata tovább folyt, a szemben álló két képzeletbeli sereg ( halak kontra pecások ) csatáját mégis a halak nyerték. A szakítások, leakadások, nádközé rohanások a halak részéről nem álltak meg, azok a versenyzők jártak jól, kik inkább a kisebb termetű ( értsd: 2-3kg! ) pontyokból zsákmányoltak sokat...az afrikai harcsák rendre nyerték a párharcokat, csak két-három került "lencsevégre", köztük a verseny legnagyobb hala, egy 6.5kg.-os nyolcbajszú személyében, mit Boni fogott, még az első félidőben.

Meglepetés volt Benkő Robi horgászata, mert Ő minden etetés nélkül, kockasajttal fogta a pontyokat! Ezen egyszerű módszerrel végig versenyben volt az első helyért, a végelszámolásnál pedig a második helyezést vihette haza.

A tavalyi év fő látványossága egy behúzott horgászbot volt...az idei évben a szél gondoskodott a látványosságról, mikor a tó közepéig sodort egy lila-fehér napernyőt, mi virágsziromként illegette magát a felszínen, majd megbillenve vizet kapott, és pillanatok alatt elsüllyedt. Azóta a halak használják! 



Szegény Cseh bajtársaink is küzdöttek eleget, néhány harcos afrikai Őket is megtépte, bosszankodhattak is saját nyelvükön...hiába na, ilyen a horgászszerencse!

Összességében egy remek napot tudhatott maga mögött az ki ott volt, akár látogatóként, akár versenyzőként.
A délután négy órás lefújást követően eredményhirdetés és egy közös fotózás következett. Minden versenyző kapott oklevelet, a győztes hazavihette a Kupát, és a gyerekek kategóriájában is volt külön eredményhirdetés.

Én továbbra is azt gondolom, hogy igazi ínyencség ez a rendezvény az egyébként zenei, politikai,  sport-és erő hangsúlyú mozgalmunk palettáján, mit minden évben népszerűbbé kell tennünk, itthon és külföldön egyaránt!

Végezetül pedig álljon itt képzeletbeli dobogónk, a III. BH Horgászkupa első három helyezettjével:    


    1. Kecskés Zoltán, 22kg-os,
                                                                                                                                                                     
     2. Benkő Róbert, 17kg-os,
                                                                                                                                                                   
     3. Kuti Péter, 11kg.-os össz fogással.

Köszönet a szervezőknek, a tógazdának, és az időjárásnak...a verseny napjának estéjén ugyanis országosan viharos-zivataros frontbetörés alakult ki...a napsugarakat nem, de legalább az égszakadást megúsztuk!

Jövőre Veletek újra Blood and Honour Horgásznap!  Kitartás! " Görbüljön!"        

                                                                         

                                                                                                                                                                        Bile. 

2017. augusztus 7., hétfő

BHH horgászverseny 2017


BH-s horgászverseny



Idén is megrendezésre került a már hagyományosnak mondható horgászversenyünk, ahol szép számmal jelentek meg indulók, résztvevők és sporthorgász kedvelők.
A nyár erősen tombolt, fel kellett készülnünk napkrémmel, napernyővel, és behűtött italokkal.
A reggeltől kora délutánig tartó versenyen a pecások majd 90 kiló halat fogtak ki, természetesen vissza is dobták őket.



Kellemesen telt el a délelőtt, melyet finom ebéd követett, ami szerelmes szakácsunk jóvoltából elég ízletesre sikeredett. De a magyarázatot megkaptuk: meleg van, kell a só!!!
Az ebéd után a pecások újult erővel vetették magukat a versenybe, ami jelezte, hogy a végén mindenki javított a délelőtti eredményén.
Most már nemzetközinek is mondható az esemény, mert Csehországból is jött 2 bajtárs versenyezni.
Gyermek kategóriában K. Bence nyert, felnőtt kategóriában K. Zoltán.






Jó hangulatban zajlott az eredményhirdetés, és a díjkiosztó, melyet a főszervező Boni vezényelt le kedves felesége segítségével.



Ezúton is köszönjük a színvonalas rendezvény lebonyolítását.
A baráti csevej után összeállt a nagy csapat egy közös csoportképre, és jó élményekkel gazdagodva búcsúztunk el egymástól, és tértünk haza.
Jövőre ugyanitt, ugyanígy....vagy még többen.




Polgi

2017. július 19., szerda

„Nyíltan és titkoltan, itt vagyok itt voltam...” (Gyurimester kopjafájának avatása)


Elkészült Titkolt Gyuri új síremléke.
Kb. 100 ember gyűlt össze, s tette személyes tiszteletét, hogy együtt emlékezzünk, s tegyük az emlékezés virágait Gyuri felújított sírhelyére, amit egy -a tiszteletére állított- csodaszép kopjafa ékesít.



Nem volt zökkenőmentes a bevonulásunk, mert a temető igazgatósága politikai indíttatásnak vélte, ezért be akarta tiltani, de le lett tisztázva, hogy Cseresznye György személyes síremlékének avatása lesz. Így már fegyelmezetten tudtuk vonulni Árpád-sávos zászlók felvezetésével emlékezésünk helyszínére.



A Himnusz közös eléneklése után felszólalt Hegedűs Adrienn, Retkes Tamás és Kima Norbert.
Hegedűs Adrienn egy személyes, baráti jellegű visszaemlékezést tartott.
Retkes Tamás kiemelte, hogy a nagy veszteség mellett Gyuri korai halála összefogta a mozgalmakat, évek óta nem beszélők nyitottak egymás felé. Párhuzamot vont Ian Stuarttal, aki az angolok szemében az ikon, nálunk pedig Gyuri volt a magyar Ian Stuart.
Kima Norbi felidézte a Gyurival való első találkozásukat, a zenekarba kerülését, és a sok személyes, már testvéri élményeket, vicces történeteket, zenekari életüket osztotta meg velünk.



A beszédek után Séra István következett, aki Gyurinak néhány kedvenc Skrewdriver dalát adta elő, ezzel is emelve az esemény színvonalát. Végezetük elénekeltük Gyurinak az Esküszünk című nótát.



A megemlékezés végéhez közeledve Gyuri testvére Jutka, és Norbi közreműködésével lekerült a selyemlepel a kopjafáról. Ezután mindenki elhelyezte koszorúit, virágait, s fejet hajtott.



A méltóságteljes megemlékezés után páran összegyűltünk a Loki sörözöbe, és egy baráti beszélgetés mellett mindenki elfogyasztott egy tál ételt.



Ezúton is mondunk köszönetet Gyuri édesanyjának, családjának, hogy engedélyezték a síremlék felújítását, és hozzájárulhattunk ahhoz, hogy az emléke örökké fennmaradjon.



Polgi

2017. július 16., vasárnap

BHH családi nap - rövid képes beszámoló


 Idén a Szelidi tónál tartottuk a családi napot, melyre szép számmal érkeztek bajtársaink családostól, sőt volt aki kutyástól.



A táj gyönyörű, a tó vize kellemes az árak változóak, de meg sem közelítik a balatoni rablók árait.
Az ideérkező nyaralók is csendesebbek, kulturáltabbak, mint az ország más tájain.


 Néhányan már péntek este munka után lementünk a retro stílusú nyaralóba, ami a csúf külső mögött gyermekkorunk '70-es - '80-as évek szoc üdülőit idézte belülről is, bár ennek ellenére kényelmes és jól felszerelt volt.
 A péntek estét tárcsás grillezéssel kezdtük, majd előkerültek a sörök és a zene is hajnalig ettünk, ittunk és beszélgettünk.
 Szombaton bajtársaink érkezése vert fel rövid álmunkból, érkeztek sorban az ország minden tájáról kicsik és nagyok. Hamarosan megérkezett bajtársnőnk édesanyja is aki felvállalta a szakácsnő szerepét. Amíg felkészítette a kakaspörköltet addig sütött pár fasírtot is, hogy az éhesebben érkezők tudják éhüket csillapítani.




 Közben a gyerekek összebarátkoztak, megkezdődött a közös játék, labdázás, asztalitenisz, vízipisztolyozás  és még sorolhatnám.
A nap folyamán többen lementek a tóra fürdeni, volt aki a környéket járta be és többen csak pihentek egy sör mellett beszélgetve.
Délután közös ebéd volt, majd ismét a családé lett a főszerep.
Este egy tortával felköszöntöttük bajtársainkat akik a közelmúltban házasodtak, majd ismét hajnalig beszélgettünk.
Vasárnap közös reggeli után lassan mindannyian hazaindultunk.














2017. július 12., szerda

Skrewdriver - Az első 10 év



Első rész - Rövid összefoglaló a „The Beyond” zine alapján 1986.
A punk korai napjainak idején, négy srác úgy döntött, hogy megalakítja saját zenekarát. Mint akkoriban sokan, az új punk mozgalom részének tekintették magukat. De a Skrewdriver hamarosan rájött, hogy nagy számú Skinhead és utcagyerek követőik vannak. A Skrewdriver első kislemeze 1977-ben jelent meg a Chiswick kiadónál (You’re So Dumb és Anti Social). Mivel az utcakölykök elkezdték kigúnyolni a punk pózolók „gyártott” lázadását, olyan utcai-punk bandákhoz fordultak mint a Menace, a Sham69 (nevük a Skinhead At Margate 1969 rövidítéséből jött, az első igazi Skinhead találkozó emlékére, amire Kent-ben a Margate-i tengerparti üdülőnél került sor. Amikor a Skinhead-ek elpártoltak a Sham69-től, Jimmy Pursey azt állította, hogy a név Hersham-ból származik, az énekes Sussex-i szülővárosából), és a Skinhead zenekarokhoz mint az Angelic Upstars és a Skrewdriver, mert ezek a zenekarok a brit munkásosztálynál elterjedt büszkeséget és hűséget mutatták. Az Angelic Upstars-nak nagy számú Skinhead rajongótábora volt, Mensi ekkor, a 80’-as évek elején, Észak-Londonban a Mussewell Hillen élt, és ekkor biztosan sem vörös, sem rasszista nem volt. Az Angelic Upstars-nak a korai időkben számos nacionalista hangvételű szerzeménye volt, mint pl.: England Last Night, Another Soldier, Guns For The Afghan Rebells és a Lonley Man Of Spandau. Sajnos mint tudjuk, egyszer minden jó dolog véget ér. A zenei sajtó hatalmas nyomás alá helyezte és támadta a zenekarokat, aminek hatására a Menace feloszlott. A Sham69 és a Skrewdriver próbált kitartani. A Sham69 nagyon komoly veszélynek látta a sajtó támogatottságának hiányában fellépő mellőzöttséget, behódolt a megvesztegetésnek és fellépett egy „Rock a rasszizmus ellen” rendezvényen. Ennek eredményeképpen a rajongótábor, akik addig tűzön-vízen át kitartottak a zenekar mellett, elárulva érezték magukat, szétverték a koncertet és a Sham69 ezzel megszűnt. A Skrewdriver, bár nem politizált, kitartott, és rajongóik hűségesek is maradtak, így természetesen a zenekar is hűséggel viszonozta támogatásukat. Sajnos a zenei sajtó támadásait ők sem úszták meg. Egy Londoni koncertjük után faji zavargások robbantak ki, ennek következtében az ország legtöbb koncerthelyszínéről kitiltották, hacsak nem követik a Sham69 példáját. De mielőtt a Skrewdriver is képmutatóvá vált volna, akár a Sham69, a feloszlás mellett döntöttek. Ian Stuart hazatért Blackpoolba és azonnal a politikába vetette magát. Belépett a Young National Front-ba, ahol helyi szervező lett, és néhány évre kiszállt a zenei életből.



Második rész:
Időközben Londonban az utcai-punk zenekarok új hulláma bukkant fel, köztük az Angelic Upstars, a Menace és a Sham69 is. Természetesen mind a Skrewdriver által kitaposott úton jártak. A dolgok olyannyira jól mentek, hogy a Cockney Rejects, Upstars, 4-Skins, Last Resort, a Business és még sorolhatnánk, mind feltűnően tisztességes bánásmódban részesültek a népszerű és meghatározó zenei újságoknál. Ian Stuart 1982-ben visszatért Londonba, és újra alapította a Skrewdrivert. 1982 nagyon fontos éve lett az OI/Skinhead mozgalomnak. Ekkor jelent meg a „Back with a Bang” című kislemez a Boots & Braces kiadónál. Ez volt az a mérföldkő, ahol a Skrewdriver már nem próbálta meg szépíteni politikai nézeteit. Bár köszönhetően a zenei sajtónak már nem is lett volna értelme. Mindenki tudta mit képvisel a Skrewdriver. A következő jelentős momentum a Boots & Braces kiadó által megjelentetett „United Skins” válogatáslemez volt, amin a Sounds zenei újság két kedvenc bandája a Warrior (Last Resort) és a The Sedate is szerepelt. Ez utólag már közismert fejberúgása volta Gary Bushel féléknek, mert ennek a két zenekarnak az előmozdításával akaratlanul a Skrewdrivet is segítette, akik szintén szerepeltek az albumon. Az a pletyka is felröppent, hogy Ian Stuart maga is nagy szerepet játszott az „United Skins” lemezen szereplő zenekarok kiválasztásánál. Egy másik válogatás, ami 1982 elején jelent meg  „Stregth Thru Oi!” címmel, és a borítón szereplő Nicky Crane karján jól látható volt a British Movement tetoválás. Bár a Skrewdriver ezen az albumon nem szerepelt, elhintette a megújult hazafiasság magvait a Skinhead mozgalomban. De ekkor ismét beütött a szerencsétlenség. A három legismertebb és legnépszerűbb zenekar (4Skins, Last Resort és a The Business) koncertjét megtámadták a bevándorlók. A zenei sajtó és a média nagy lehetőséget látott az Oi/Skinhead mozgalom elpusztítására, bemocskolására. Nagy politikai számot adtak ki a Southall-i koncertet követő balhéról. Újra a tiltások és a koncertek ellehetetlenítése következett. De tiltások ellenére a Skrewdriver kiadta új kislemezt a frissen alapított White Noise kiadónál. Ez a „White Power” ep volt. Ezután a Skrewdrivert már nem állíthatja meg semmi!



Harmadik rész:
1979 végén a Skrewdriver kiadta a „Built Up, Knocked Down” kislemezt és a banda rendszeresen koncertezett Manchester környékn. De Ian közreműködése a National Front-ban, mivel a 1980-s években szülővárosában Blackpoolban élt, felhívta a figyelmet a zenekara. Politikai nézeteik miatt a zenekar feloszlott, mert lehetetlen volt koncertezniük és lemezszerződést kapniuk. Ian az NF helyi szervezője lett a környéken és a Bulldog (az NF újsága) 25. számában azt olvashatjuk: „Több mint 80 tagja van a Young National Front-nak Poulton-Le-Fylde-ben, Lancashire megyében. Poulton egy igazán kis város Blackpool mellett, de majdnem az összes helyi fiatal belépett a YNF-be! Ez a növekedés elsősorban Ian Donaldson-nak köszönhető!” Ian igazi vezetékneve Donaldson volt, nem Stuart, de Ian úgy képzelte hogy a Donaldson-nak túlságosan skót hangzása van és Stuartnak kezdte hívni magát. Ami az igazat megvallva még inkább skót hangzású volt és ennek a logikáját a mai napig senki nem tudta megfejteni. Időközben délen megjelent az első Oi! válogatás és felkeltette a média széleskörű figyelmét, s ezzel a Skinhead „jelenség” nagyon jól meg lett alapozva. A Two Tone zene 1979-ben tűnt fel olyan bandákkal mint a Madness és a The Specials, akik a Skinhead-et „divatossá” tették a fiatalok széles körében. Akármerre mentél Skinhead-eket láthattál. Minden koncertet megelőzően, még az első banda színpadra lépése előtt, régi ska számok szóltak a hangfalakból. Mikor a szokásos Harry J And The Allstars szám, a „The Liquidator” ment, az egész közönség egy torokként énekelt a zenével: „Skinhead are Back – Sieg Heil!”. Annyi bőrfejű volt ekkoriban, hogy néha rivális kopasz bandák csaptak össze egymással a koncerteken. Egyszer például egy Bad Manners koncerten verekedtek össze az Arsenal és a Wast Ham Skinhaed-ek. Szabályos ütközet zajlott a lépcsőkön, ami azért nem volt megszokott, de ennyi ember között előfordul ha találnak külső okot egymás utálatára. A Dél és Kelet Londoni Skinhead-ek ekkoriban eléggé utálták egymást.



Negyedik rész:
Ebben az időben volt még kultusznak számító két mozgalom, a modok és a punkok. A mod mozgalom sosem volt politikailag elkötelezett és figyeltek a tisztességes harcra, mikor a vidám Skinekkel bunyóztak. Komolyabb atrocitásról nem tudunk, de volt rá példa hogy egy több száz főből álló Skinhead lány csapat támadt rá körülbelül ötven fős mod fiú bandára a Charing Cross metróállomás környékén. A koncerteken általában nem történtek atrocitások, nem voltak egymás elleni támadások, de azért ha egy mod banda volt az előzenekar, akkor mindig megdobálták őket. Történt ez a The Vip’s mod zenekar koncertjén is, ahol először bukkantak fel egy újabb stílus követői, a psychobillyk. Ezen a rendezvényen játszott egy rockabilly banda is, valószínűleg a King Kurt. Néhány rockabilly felmászott a színpad előtti függönyre és valaki felgyújtotta a függöny alját, amire nagy tapsot kapott a közönségtől. Általában a psychobillyk rasszisták voltak és jól kijöttek a Skinekkel. De ha nem lett volna elég hogy kopaszok, punkok, modok és psychobillyk hemzsegtek mindenhol, még egy újabb kultusz bukkant fel a futurista zenekarokkal, akiket később „New Romantics” néven ismerhettünk meg, élükön a Spandau Ballet-tel. Érthető, ha azt mondják, hogy a nyolcvanas évek kezdete érdekes idők voltak! A Spandau természetesen egy célzás volt a börtönre, ahol Rudolf Hess-t fogva tartották és a Spandau Ballet indulásakor „Fehér európai tánczenének” hirdette magát, amivel azonnal maguk ellen is fordították a médiát. A Recordmirror azzal támadta a Bullet-et, hogy „Északi ábrázolást használnak ihletként” és a „Muscle Bound” című számukat egyértelműen a „Tomorrow Belongs To Me” hasonlították. A National Front egy nagy akadállyal nézett szembe az 1979-es választásokon, amikor Margaret Theacher a konzervatív hangsúlyt a bevándorlás megállítására helyezte, és ezzel nagy részt sikerült elvennie az NF szavazataiból, de a Front még így is jól szerepelt és Britannia negyedik politikai pártja lett. A fiataloknak szóló kiadványuk, a Buldog széles körben terjedt és szombat délutánokon a legtöbb focipálya környékén árulták. A RAC-hírek oldal egyre népszerűbb lett az újságban és egy másik, csak zenére koncentráló kiadvány is napvilágot látott. Ez volt a „Rocking The Reds”. De a baj itt sem volt messze és a 1981. július 3.-i Southall-i események nagy visszhangot váltottak ki a zenei világban és kifejezetten az Oi mozgalomban.



Ötödik rész:
Részlet a Rocking The Reds 2. számából, 1981.:
„Péntek este, július 3.-án, egy londoni kocsma kiégett, befeketedett vázszerkezetté változott. A Hamborough Tavern-ben egy rock koncert volt aznap este, ahol a 4Skins nevű zenekar lépett fel. Mind a zenekar, mind a közönség szerencsés volt hogy élve sikerült kimenekülniük, miután az ázsiai csőcselék lesből megtámadta őket. A koncert helyszíne Nyugat-London egy eddig elég csendes környékén található, ahol néhány éve zenés estéket is adtak. Számos zenekar, akik már játszottak itt mostanában, közreműködtek egy nagyon sikeres nagy lemezen, a „Strenght Thuo Oi”-on. A Tavern népszerűsége nagyon megnőtt ez idő alatt, és a szórakozni vágyó fehér fiatalok teltháza fogadta mindig az Oi zenekarokat. Sajnos a Tavern csak egy kőhajításnyira van Southall-tól. 1979-ben az „Indiai Munkás Szövetség” India részének kiáltotta ki Southall-t és éppen ezért ez egy tiltott indiai terület volt a fehérek számára! ’79 áprilisában az IMSZ más ázsiai//marxista csoportokkal együtt balhét szervezett a Nemzeti Front választási gyűlésére is. A koncert szervezői bizonyosan tudatában voltak a faji konfliktus veszélyének ezen a környéken. Szokás szerint buszokat béreltek, hogy a rajongókat a koncert helyszínére szállítsák London más részeiről. Harmadikán, két busznyi 4Skins rajongó érkezett erre az estére a szórakozóhelyre. 20.00-kor érkeztek meg és 20:30-kor már el is kezdődött a buli. Egy órán belül több mint 500 ázsiai vettek körül a kocsmát téglákkal és benzines palackokkal felfegyverkezve. Mialatt a 4Skins a „Chaos”-t játszotta és a rajongók még önfeledten szórakoztak, percek múlva már a lángokat próbálták eloltani, amit a benzinbombák okoztak. Az ázsiai csőcselék a létszámbeli fölényük ellenére sem merte betámadni a helyet. Ahogy a Skinhead-ek kimenekültek a lángoló kocsmából, megérkezett a rendőrség és azonnal letartóztatásokkal kezdett fenyegetőzni, ha véletlenül is megpróbálják megvédeni magukat a felfegyverkezve érkezett ázsiai hordával szemben! A 200 fő körüli rajongótábor a visszavágás lehetősége nélkül, rendőri kísérettel elindult, de az ázsiaiak nem hagyták annyiban és tovább támadott. Miután a rendőri kíséret elfutott, alkalom nyílt a visszavágóra. Szerencsére egy rajongó sem sérült meg súlyosan és egy jót bunyózott.” Természetesen ez a cikk az „Ártatlanok vagyunk” cikkek közül való. Tekintélyes mennyiségű provokáció érte az ázsiaiakat, megrongálták és telematricázták a boltjaikat stb… () Felgyújtottak egy buszt és be akarták tolni a kocsmába, ami elég félelmetes volt. A yard kezéből kicsúszott az irányítás, igaz hogy aznap este nem csak 500, hanem 2000(!) ázsiai balhézott. Mikor a készenléti rendőrség megérkezett, a nagy számú Skinhead csapat még mindig a helyszínen volt és csatát vívott a csőcselékkel, akiknek nem volt más választásuk, mint a rendőrök pajzsai mögé húzódni. Sok Skin pajzsot vett fel és újra felálltak az ázsiaiakkal szemben és akinek pajzs nem jutott és mögöttük voltak, a rakétákat dobálták vissza támadó hordára. Legalább még egy órán át harcoltak Skinheadek és rendőrök vált válnak vetve, amíg meg nem futamították a bevándorlókat. Az ázsiaiak benzines palackokat, köveket dobáltak, rakétákat lőttek és még légpuskákat is bevetettek az ideiglenes szövetségesekkel szemben. Emlékezetes éjszaka lehetett!



Hatodik rész:
Másnap a média már az NF-et és a Skinheadeket okolták a balhéért, ami mellékesen még akkor is tartott. Ezután az Oi zenére kezdtek koncentrálni, gyakran mutogatva az ismert neonáci Nicky Crane fényképét, a „Strenght Thru Oi” borítóján. A nyomásgyakorlás alatt minden támadásuk arra irányult, hogy az Oi mozgalom minél messzebb kerüljön a rasszizmustól. A zenekarokat Anti-rasszista számok írására biztatták és ismert komcsik szerepeltek az elkövetkezendő, támogatott, Oi lemezeken. 1981 telének kezdetén Ian Stuart elhagyta Blackpoolt, visszatért Londonba és a King Cross-i Ferndale hotelben élt. Valószínűleg ez a King Cross legrosszabb környéke, drogosokkal és kurvasarkokkal az utcákon. A Ferndale egyfajta Skinhead-kastély lett. Nem csak Ian volt az egyetlen Skin aki ott élt, rendszeres találkozóhely volt. A londoni Skinhead mozgalom nagy volt akkortájt és Ian boldognak tűnt közöttük. A Skinhead-ek nagy része vasárnaponként találkozott, amikor mindenki az Eastend-en gyülekezett. Az idősebbek különböző nacionalista kocsmákba, a fiatalok a Last Resort shop-ba jártak.A Last Resort egy kis bolt volt, Skinhead ruhákat és lemezeket árultak. Ian is gyakran megfordult itt. Vasárnap délután mindig nagy csapat Skin verődött össze a bolt előtt, akik szúrós pillantásokkal illették az embereket, akik az utcai piacbódék között kavarogtak, amik végig húzódtak az utcákon a bolt mellett. Ian a Last Resort boltban tért vissza a zenéjéhez a Skrewdriver újra alapításával és a „Back With A Bang” kislemez kiadásával ’82 elején, amit az „United Skins” nagy lemez követett, amin a Skrewdriver két számmal szerepelt. 1982 elején a Skrewdríver rendszeresen koncertezett a londoni 100 Club-ban és a Skunx-ban. A 100Club-ban kezdődtek olyan bulik sorozatai, ahol a RAC újra komolyan beindult. Az Észak Londoni balos banda, az Infa Riot rajongóit szétverték a Skrewdriver rajongók, miután valami szervezési baki folytán mindkét zenekar ugyanannak az estének a plakátjára került. A vörösök nyomás alá helyezték a 100Clubot, hogy tiltsák ki a Skrevdrivert, amit végül meg is tettek. A Skrewdriver egy ideig a Skunx-ban játszott, de ezt a helyet is „betámadta” a vörös propaganda és így a zenekar ismét fekete listára került, majd lassan mindenhonnan kitiltották.





Hetedik rész:
Ian még mindig keményen benne volt az NF-ben, de az elégedetlenség jelei itt is megjelentek. Ian az NF London belvárosi csoportját vezette. Az egyik gyűlésen feltűnt egy fiatal vendégszónok, Patrick Harrington. Harrington volt az egyik feltörekvő „reformer”, aki azonnal egy nemzeti szocializmus elleni kirohanással kezdte a nagybeszédét. A hallgatóság legalább fele azonnal kivonult a teremből, Ian csak állt ott megszédülve a hitetlenkedéstől, aztán valaki rákiáltott: „Neked is egy kibaszott Hitler kép van az ágyad mellett!”. Miután Ian is elhagyta a termet, mindenki őt követte, talán ha hárman maradtak akik Harrington-ra figyeltek. Joe Pearce ekkoriban szabadult a börtönből és felvette a kapcsolatot Ian-nel, hogy indítsák újra a RAC koncerteket Kelet Londonban. Ian egyetértett és ezzel a White Power Rock And Roll magvait elvetették, 500 ember töltött meg egy Stadford-i termet. A Skrewdriver elvesztette a 100Club-ot és a Skunx-ot, de így találta meg a saját közönségét, akiknek folytathatta a zenélést. Nem messze a Skunx-tól, a londoni Inslington-ban volt a Chapel Street-i piac, ahol az NF rendszeresen árulta újságjait szombatonként, gyakran előfordult, hogy a vörösök az utca egyik, az NF aktivisták a másik oldalán. Látszólagos békében. De nem volt sem béke, sem tűzszünet, amit olyan emberek kezdtek terjeszteni akik ott sem voltak. A harc a vörösökkel állandó volt. Ha lehetőség adódott rá, mert a rendőrök esetleg elmentek, azonnal kitört a balhé! Volt egy Agricultural nevű kocsma is, ami a fő Skin törzskocsma lett Londonban. Ian Ferndale hotel csak 15 perc séta volt a Islington-i dombról a King Cross felé, így ez lett a „Skinhead mérföld”, ahogyan néhányan nevezték. Az Agricultural-t sohasem támadták meg, annak ellenére, hogy Islington-t mindig is vörös környéknek tartották. Állandóan lehetett törzsvendégeket találni az „Aggi”-ban, de a legtöbb hétvégén külföldről is érkeztek Skinhead-ek, hogy Ian-nal találkozzanak és Ian-t gyakran látták „settenkedni” a hotel felé zárás után az egyik külföldi Skin lányt magával invitálva. Ian halála után megjelent egy nevetséges könyv Stuart Home-tól, amiben azt állítja hogy Ian Stuart homokos volt. Biztosítjuk az olvasót, biztosan nem volt az! Sokan beszéltek arról is, hogy a punk lány, akivel a „The First Ten Years” könyv oldalán szerepel, esetleg zsidó volt. De ha ez még igaz is, Ian biztosan nem tudott róla. Ian-től mindig demo felvételeket kértek a legfrissebb számaival és miután beszélt Joe Pearce-szel az NF-ből, úgy döntöttek, hogyha meg tudják csinálni a saját koncertjeiket maguktól, akkor ki tudják adni a saját szerzeményeiket is. 1983 elején valami olyan történt, ami megváltoztatta a forradalmi zene arculatát…



Korábban téves címmel kezdtük leközölni a cikket, amely sajnos azzal a téves címmel jelent meg egy régebbi hazai kiadványban is, ezért elnézést kérünk mindenkitől.

Az 1981-es Southall-i eseményekről még itt olvashattok bővebben: http://odin.blog.hu/2015/06/28/southall_est

A Skrewdriver történetét pedig Józan Zoltán könyvéből ismerhetitek meg részletesebben: